Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

...azaz bunker, de Titusz valószínűleg ezt a szót értelmetlennek találja, ezért inkább bunkónak hívja:-))

 

Előbb utóbb minden gyerek ráérez a kuckózás varázsára, amibe mi szülők rendszerint próbálunk besegíteni. Titusz például kapott 2 éve karácsonyra egy műanyag sátorházat, amit a szobában lehet felállítani és remek helynek véltük az elvonulásra. Tetszett is nagyon pár napig/max. hétig, azután a helyet foglalta csak, így elraktuk. Majd következő karácsonykor Anitáéktól autós sátrat kaptak a fiúk, amit ágyra lehet rögzíteni, ez is remek játék volt, majd érdeklődés hiányában szintén az eredeti csomagolásban végezte, Persze ezek is olyan dolgok, amik majdan időről időre előkerülnek és nyilván ismét pár napig az érdeklődés középpontjába kerülnek.

Csakhogy ezért felesleges megvenni és tárolni különböző eszközöket, hiszen nap, mint nap lehet frissen búvóhelyet csinálni. Pár hónapja plédekből, párnákból már készítettem bunkert a gyerekszobában, majd a nappaliban is, de ezek Timurnak még túl borulékonyak voltak. S bár mindkettőjüknek nagyon tetszett, mégsem tudtak sokáig együtt játszani benne.

Január végén sikerült az első olyan kuckót elkészíteni, amiben órákig játszottak együtt.Ez meglepő módon Timur ágya volt. Úgy kezdődött, hogy Timur szeretett volna "lepihenni", Titusz pedig csatlakozni, innen pedig már csak Titusz paplanjára volt szükség. Majd 2 órán keresztül játszottak, hol a plüssöket pakoltatták be, hol leültek az ágy két sarkába a paplan alá és beszélgettek:-) közben nekem persze ki kellett menni a szobából

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most pedig jött egy igazán kuckós ötlet, ami már egy napja áll, szval tartósabb az eddig épített összes bunkernél.

Hétvégén végre vásároltunk egy játéktartó polcot, amiben dobozokban rengeteg játék elfér. Így nem a szoba közepén állnak egymás hegyén-hátán a játékos dobozok. Ahogy helyére állítottuk az új szerzeményt (aminek szerelésében persze fiúk lelkesen és igen hatékonyan vettek részt), nyilvánvalóvá vált, hogy  marad egy kihasználatlan sarok. Szabi felvetette, ide bunker kellene. Másnap délelőtt a kiürült dobozból el is készítettem - az ajtóra kilincs gyanánt gombok kerültek, "tetőablakra" pedig kis függöny, belül az otthonosság érdekében párnák alul is és a falaknál is - délután pedig be is költözhettek a lakók. Másnap reggel már ott kellett Szabinak mesét olvasni:-) Nem mondom, tényleg szuper kis hely, de van itt egy szó: kis! Építésnél nem terveztem be, hogy Szabinak is ott kell majd kuporogni, majd kiderül így meddig marad épen, mint ahogy az is, hogy hányszor keressük majd valamelyik gyereket eredménytelenül a lakásban, mivel ezzel egy igazán jó rejtekhely keletkezett és hát este és reggel sem jutott rögtön eszünkbe ott keresni a bujkálókat

 

 

Írhatnék arról is, hogy Timur élénken érdeklődik a bili iránt, sokszor jelzi amikor pisilnie vagy kakilnia kell, de még nem ez a cím apropója, ugyanis szobatisztaság témával a tavaszi jó idő előtt nem is nagyon akarunk foglalkozni - persze megdícsérjük a lelkesedéséért, de jelenleg Neki is és nekünk is épp elég ennyi.

Mivel általában egyik gyerekünk se szokott ekkora butaságot elkövetni, kénytelen vagyok nagyon előlről kezdeni a történetet:

Rendeltem Titusznak új gyerekülést, amit egy jó nagy dobozban kaptunk meg. Fiúk el is kezdték bontogatni és persze végül nem a benne lévők, hanem maga a doboz volt a legérdekesebb. Mindketten belemásztak, be kellett csukni és Szabi szállíthatta őket egyik helyiségből a másikba. Persze ebbe Szabi elég hamar belefáradt (főként a hajlított derékkal szállítás miatt, nehogy kiessenek mert a fiúk az aljáról is leszedték a ragasztót és hát ketten immár több, mint 26 kg-t nyomnak), így abba kellett hagyni a futárszolgálat játékot. Nem sokkal később Titusz megjelent az ajtóban az autósülése hatalmas zacskójával a testén, fejtől felvéve. Ekkor mondtuk neki, hogy ezzel nem szabad játszani, dobozba lehet bújni, de zacsit fejre húzni veszélyes. Mivel rendesen elmagyaráztuk, meg is értette és levette rögtön. Igen ám, de a szobából nagy csend, ezért Szabi gyorsan benézett és hívott mi is nézzük meg a kis utánozót. Igen ám, de Timur hamar sírva fakadt mikor rájött, hogy nem tud kiszabadulni. Ugyanis, ha már Titusz valamit a fejére tett, neki is kellett megfelelő alkalmatosságot keresni és a bili kerete épp kéznél volt. Felülről ívelt pereme van, ezért könnyen lecsúszott a fején, de vissza egyrészt az élesebb perem, másrészt az általunk fel nem fedezett megfelelő ív miatt nem ment. Timur sírt, ettől Titusz is megrémült és sírt, de még szerencse, hogy Szabi viccesnek találta a helyzetet, így az ő nevetgélése megnyugtatta a fiúkat. Leültem Timurral mesekönyvet olvasni (bilivel a nyakán:-), addig Szabi kiment egy kis fűrészért, amivel végül megszabadítottuk Timurt a nyakpánttól. Megígérte, hogy többet nem húz semmit a fejére...

Hónapok óta készülünk a farsangra, persze csak szóban. Mindig előkerült az elkövetkezendő események felsorolásakor is: pl. karácsony, újév, Titusz névnap, Farsang, Artúr születés, Titusz születésnap, Pöttyös Mama születésnap, Timur születésnap… Ilyenkor felidéztük a tavalyi Kolompos farsangot, ahol Timur zebrának, Titusz pedig gombának öltözött. Egy idő után Titusz kitalálta, hogy pillangó szeretne lenne, talán rózsaszín. Még Pista Papától is megkérdezte elkíséri-e a farsangra, aki persze igent mondott. Persze arról nem tudott, hogy ez esetben Titusz lesz a kis pillangó Papa pedig a nagy rózsaszín pillangó:-))

Végül mégis a méhecske mellett döntött, mivel kiderült Pöttyös Mamának van egy már kinőtt (igazából nem, de Titusz ehhez ragaszkodott) méhecske szárnya, amit tudunk használni. Szárnyakat Gyuri Papa csinálta, csak kicsit le kellett szűkíteni, kis szarvacskákat Mama, Anitáéktól kaptunk sárga pólót, amire csíkokat ragasztottam, találtunk egy kis fonott kosarat, amibe gyűjtheti a virágport és ekkor már csak egy fekete nadrág (ami végül Titusz pizsamája) és hosszú ujjú póló (az enyém) kellett. Jelmez kész.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eljött a nagy nap és végre mehettünk a farsangba, minden ovis csoporttárs beöltözve, Titusz csak forgatta a fejét, majd együtt kivonultak az előtérbe és kezdődhetett a műsor. Óvónénik, Dadusok beöltöztek és előadták a Hófehérke és hét törpét. Nagyon jól csinálták, talán túl jól is, mivel Titusz iszonyatosan megrémült a gonosz mostohától, akinek a jelmeze inkább boszorka volt. Nem messze videóztam, ezért oda is bújt rögtön mellém. Mikor véget ért a műsor, beszélt hozzám, de végig a közönséget kémlelte, nem bukkan-e fel valahol az a csúfság.

Aztán kezdődött a felvonulás, táncoltak, énekeltek és mondókáztak. Minden kis lurkó nagyon lelkes és édes volt. (Persze meg is állapítottam magamban, hogy nem egy  9. hónapot taposó kismamának való ez, folyton a könnyeimmel küszködtem). Bemutatkozást Titusz kezdte, határozott, bátran kiállt a nézők elé és elmondta, hogy ki ő és minek öltözött. Rajta kívül még egy nagyobb kislány volt méhecske,  Dani barátja kis kukta, Sára katica, és voltak még mások is katicák, pókemberek, cowboyok, Bud Spencer, királylányok, hókirálynő, tavirózsa, versenyautó, sellőlány…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A többi csoport bemutatkozása alatt Szabi és Timur is megérkeztek. Timurt nem nagyon akartuk beöltöztetni (mivel úgyis csak kis időt tölt majd a buliban), de azért a kedvenc cuccait felvehette – azaz napszemüveg, biciklis bukósisak és esőkabát.

 

 

 

 

 

 

Felvonulások után,  kaja és pia a csoportszobában. A zsákbamacskából inkább mindig mást vártak, de azért lelkesen bontogatták. Végül az előtérben folytatódott a tánc (ezen Timur már nem maradt), Titusz nagyon jól szórakozott, főleg Dani barátjával és Sárával. Majd a tombola következett, amiben Titusz mindenképpen szeretett volna nyerni, egy idő után ott állt az ajándékokat tartó óvó nénik lábánál és egyrészt leste mik vannak, másrészt, hogy mennyi van még. Időnként jött és mondta sok van még, illetve egy-egy számról megkérdezte nem a miénk-e véletlenül. Már majd megszakadt a szívem és nem csak az enyém, mivel Ő volt az egyetlen aki rohangálás nélkül, kitartóan ott várakozott, elég sok anyukának óvó néninek feltűnt. Sajnos nem nyertünk, de a végén Joli néni a vezető óvónő odahívta a nyeretlen gyerekeket és kaptak egy kis könyvet a három kismalacról. Sőt később Tituszt még külön is félrehívta és kapott egy nápolyit is.

Farsang jól elhúzódott, összegzésként pedig Titusz azt mondta nagyon jó volt a buli, szereti a farsangot, de legközelebb hagyjam ott inkább és majd menjek érte, ha kibulizta magát….

 

Először is szerdán megkaptuk a kölcsön bölcsőt, aminek nagy sikere volt. Mindkét fiú rögtön ki akarta próbálni, milyen benne a fekvés. Persze ezt csak úgy lehetett, hogy az állványról levéve a földön belefeküdhettek, mivel az ő súlyuk már nem igazán bölcső kategória. Miután ezen átestünk és jóváhagyták Artúr részére, segítettek Szabinak helyre tenni. Titusz teljesen egyedül vitte az állványt, alig bírta, de csak cipelte rendületlenül. Erre Timur is be akart szállni, így Ő pedig Szabinak segített magát az alvórészt vinni. Aztán még ringatták kicsit a helyén – és azóta is nap, mint nap. Azt hiszem jobban járunk, ha Artúr már úgy fekszik csak bele, ha előtte fixáljuk, különben igen hamar rászoktatják a ringatózásra....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán szombaton átjött Pista Papa felmérni a terepet a tervezett lakás átalakításhoz, melynek keretében kicsit bontott is a falon. Hát ez is igazi látványosságnak számított, mindketten lelkesen nézték a műveletet és közben kommentálták mi is történik. Timur csak folyamatos kala-kala magyarázással, Titusz ennél sokkal tudományosabban lépésről-lépésre elmondta most  épp mit miért tesz  a Papa és közben felügyelte Timurt, nehogy túl közel menjen.

Miután Papa lepihent a kanapéra, levezetésképpen mindketten befurakodtak az ölébe egy kis meseolvasásra:-)

 

 

 

 

 

 

A hét zárásaként vasárnap elmentünk a Camponában lévő Tropicariumba, ahol pár hónapja hármasban jártunk már, de Szabi most volt először. Így útközben Titusz elmagyarázta merre kell menni, Timur pedig utánozta. ű

Titusz: itt arra (és mutat), mivel Szabi ebből persze nem értett semmit, besegítettem: „jobbra”. Onnantól Titusz és Timur egymás után percekig: jobbra jobbra jobbra.

Torpicarium jó volt, bár Titusz most is mint korábban nagyon félt az esőerdős résztől, ahol  van vízesés és mennydörgés szerű hangok hallatszanak, ami neki túl hangos. Múltkori látogatásunkkal ellentétben most a nagy cápás medence se fogta meg annyira, azt mondta nem érzi jól magát. Timur viszont nagyon élvezte, mindent alaposan szemügyre vett a krokodiloktól, kígyókon keresztül a pókokig. Persze neki is a nagy cápás medence volt a kedvence, mint nekünk. A Tropicariumon kívül még a bevásárlóközpontban lévő sok beülős, pénzbedobós (amit mi  ezen funkció nélkül használunk egyelőre) autók, hintók, vonatok voltak a fő elfoglaltság, ami miatt majd dél volt mikor hazaindultunk. Indulás előtt Titusz még hányt egyet, úgyhogy most megint izgulhatunk, hogy lesz-e ebből betegség avagy csak a nagy meleg, hirtelen ivás, kajaszag…ki tudja mi miatt történt. Délután jól volt, minimálisan evett is. Közben voltunk autómosóban, ami mindkét fiúnak óriási élmény volt, azt hiszem lesz még ismétlés belőle.

Titusz rosszulléte mellett én sem voltam túl jól, egyre intenzívebb  jósló fájásokkal küzdök (Timurnál ilyenekkel már kórház felé tartottunk és azt hittem ezek nem is fájások…), de mivel nem rendszeres időközönként jelentkeznek, egyelőre csak pihenésre köteleztem magam (még egy hetet mindenképpen szeretnénk ha Artúr pocakban maradna). Nem nagyon szoktam napközben feküdni, ezért először furcsállták a fiúk, de hamar feltalálták magukat. Titusz mellém feküdt, Timur hozott egy könyvet, amivel közénk telepedett és kezdődhetett a meseolvasás. Később Szabi készített nekik vacsorát, akkor indultak enni, de azért Titusz választott mesét, amit olvashatok addig is Artúrnak. Megígértem, hogy olvasok…no de ez nem volt elég, visszajött és ellenőrizte. Addig nem ült le vacsorázni, amíg hangosan nem olvastam Artúrnak a kiválasztott mesét:-))

Vacsi után alaposan megvizsgáltak, felvonultatva az orvosi táskájuk minden eszközét. Timur talált egy babahintőport, felhúzta a pólóm és kiadta az utasítást, hogy Artúrt kezeljem vele. Szóval mindketten egyre többet foglalkoznak Artúrral és tuti érzik és egyben várják is, hogy hamarosan pocakon kívül is megismerkedhessenek vele. Nagyon nagy élmény velük babát várni!

 

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | Következő
twitteriwiwfb

Blog info

Hétköznapi ünnepnapok
img

Gyermekek

Bence Titusz
child_149
10 éves, 9 hónapos, 3 hetes, 4 napos
100 cm, 16000 g
Bence Timur
child_150
8 éves, 8 hónapos, 2 hetes, 6 napos
85 cm, 13000 g
Bence Artúr
child_154
6 éves, 10 hónapos, 2 hetes
59 cm, 6000 g
Albert
child_180
2 éves, 8 hónapos, 3 hetes
Fejlődés »

Bejegyzéscímkék

alvás (1) antibiotikum (1) aranyköpés (1) artúr (6) beszéd (1) betegség (3) előadás (1) farsang (2) fejátmérő (1) fejkörfogat (1) fejlődés (1) feleség (1) fog (1) fül (1) fűszer (1) járás (1) játék (2) jelmez (2) karacsony (1) magasság (2) mozgás (1) nátha (1) orvos (1) ovi (1) róka (1) súly (1) szobatisztaság (1) szopi (1) szülinap (1) talpméret (1) timur (6) titusz (5) történet (1)