Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

A történet apropója Peti baba és a kék plüss elefánt, kezdete viszont sokkal régebbi.

Titusz születése után hatalmasakat aludt, pl. a védőnő nem is tudott éber állapotában érkezni látogatóba egészen fél éves koráig. Ekkor volt az első hatalmas mérföldkő az életében, ugyanis a kiságy rácsaiba kapaszkodva felhúzta magát állásba, ezzel megkezdve az érdeklődő életet, amiben nem igazán maradt hely az alvásra. Próbálkoztunk amennyi erőnkből telt, hogy meggyőzzük aludni márpedig jó, de így utólag visszatekintve nem voltunk elég erősek. Igazán sokat sírni soha nem hagytuk, mondjuk lehetőséget erre nem is adott volna az akkori életvitelünk, hisz a szomszéd néni még egy asztal szerelését se tolerálta, amikor ez a munka egy esti órán jutott eszünkbe...Úgyhogy a próbálkozás sok-sok ringatásból, éneklésből, lefektetésből állt alapvetően, de a helyzet reménytelennek tűnt. Olyannyira, hogy ha szopizás közben bealudt és elindultam vele az ágyhoz, mindaddig bírt aludni, amíg az ágy mellé nem értünk és kezdtem beemelni. No ekkor bekapcsolt a radar és kipattant a szeme, ahogy leért az ágyba már állt is és üvöltött.

10 hónapos volt, mikor megelégeltem a sok éjszakai fent-létet és vettem a saját ágyunkra egy leesésgátlót, innentől mellettem aludt egészen 1 éves koráig, amikor elköltöztünk Dabasra és kapott egy új, nagy ágyat. Persze itt sem aludt egyedül nagyon sokáig. 1,5 éves volt mikor abbahagytuk az esti szopit is, ezután Szabi mesélésére aludt el, de éjjel a szopizáshoz szokott időben mindig felsírt és követelte a testközelséget. Aztán megszületett Timur és hogy ne ébresszék egymást, kompromisszum volt a mi ágyunkban alvás - ismét. Este elaludt, majd átvittük a saját ágyába, ahonnan természetesen éjjel vissza is jött, így reggel ismét mellettünk ébredt.

2,5 éves korában elhatározásra jutottunk, úgyhogy kezdődött a saját ágyba szoktatás, azaz bevittük egy külön szobába, mellé matrac, amin bő egy hétig aludtunk Szabival felváltva, oly módon, hogy napról napra távolabb tettük az ágyától. Első napokban még lefeküdt mellém éjjel, de a vége felé már csak a matrac volt, mi nem is aludtunk rajta. És igen, Titusz ekkor megtanult a saját ágyában elaludni, de ettől persze hajnalonként mindig is szeretett átjönni ellenőrizni, hogy mi is megvagyunk még. Ilyenkor hol visszakísértem a saját ágyába (később csak küldtem), máskor túl fáradt voltam ehhez és bebújhatott mellém aludni. Azóta Timurral közös szobában alszanak, soha nincs gond se az ebéd utáni, se az esti ágyba menetellel, de azóta is megjelenik hajnal 5-6 között, hogy szeretne mellém bújni.

Mindeközben soha nem volt semmi alvóka, ami a legtöbb gyereket megnyugtatja, mikor aludni kell menni, avagy megébred az éjszaka közepén. Cumit talán ha egy hétig próbálgatta pár hónapos korában, de nem igazán tetszett. Ujja dettó. Ezek után időnként próbálkoztam különböző állatkákkal, textilpelussal, de semmi nem kellett. Kaptam tippet miszerint próbáljak valamit szopizás közben a kezéhez fogni, ami egész jó ötletnek tűnt, de valójában a legviccesebb próbálkozás volt, mivel Titusz rezdületlen arccal, az eredeti elfoglaltságot azaz a szopizást pillanatra sem abbahagyva hajította el a szoba másik végébe a kezéhez ill. kezébe adott cuccokat. Így egy idő után feladtam és mondtam is mindenkinek, hogy Titusznak bizony nincs semmi amihez nagyon ragaszkodna, ami egyrészt kiváló, hisz nem kellett soha sehonnan visszafordulni, mert nem vittük magunkkal az imádott állatkát, másrészt aggasztó, hisz csak a mi közelségünk felelt meg az éjszakai megnyugtatáshoz és azért ez nem túl pihentető.

Majdnem 3,5 éves volt mikor kezdődött az ovi, ahová vihette volna a kedvencét a beszoktatáshoz, ami ugye nem volt, így ebből legalább nem adódtak problémák. Azonban az ovi előtti nyáron kezdett el egy fura szokást, miszerint minden alváshoz választott valami játékot, amit elvitt magával. Hol autó, hol mesekönyv, hol plüss, de semmi fix.

Aztán úgy 2010. október-november környékén hirtelen elkezdett Peti babával aludni. Peti egy kb. 30 cm-s plüss Wayne baba, aki elég jó választás alvótársnak, csak nekem meglepő volt, hogy ennyi idősen kezdi el a ragaszkodást hozzá. Ezek után persze előfordult az a kellemetlen szitu is, hogy éjjel azért keltett fel, mert nem találta Petit és persze mindenképpen meg kellett keresni és betakargatni őt is, nehogy valami baja legyen:-) Szerencsére mindez csak itthon, oviba továbbra sem kell semmit elhordani itthonról.

2011.01.15. immár hónapok óta van Peti, erre a délutáni alvásnál előjött azzal az ötlettel, hogy kell még valami, hogy igazán jól tudjon aludni. Az első amit meglátott egy ikeás plüss elefánt, ami nagyjából Peti méretű, így jónak is ítéltetett. Aztán jött az este, a másnap dél, ma este....és Titusz Petivel és az elefánttal alszik, mindkettőt szorosan magához ölelve, én pedig csak reménykedek, hogy hamarosan nem lesz újabb és újabb kedvenc, akik miatt végül el sem fér az ágyban, ami ok lenne ismét a mellettünk alvásra...

 

-----------

kb. 1,5 hét után Titusz közölte, hogy neki az elefánt már nem kell, Petivel szeretne csak aludni (meg persze hajnalban velem). Egyelőre úgy tűnik a sok plüssel kapcsolatos félelmem eddig alaptalannak bizonyult. (lekopogom:))

message 5 hozzászólás Hozzászólok »

Karácsony környékén téli szünet volt az oviban, ami pont elegendő volt ahhoz, hogy Titusz el is szokjon tőle. Így az első héten kissé hisztis és fáradt volt, de mostanra minden visszaállt a szokott rendbe. Nagyon szeret menni és sokat mesél az ott történtekről.

Minden héten kedden van foglalkozás a tornateremben, így ma is hosszasan mesélte épp miket csináltak. Pl. mikor Ilonka óvónéni azt mondta tűz, mindenki a bordásfalakhoz szaladt. Majd mikor azt mondta víz, akkor felálltak a padokra, repülőre pedig lehasaltak a földre. Aztán volt még csúszkálás a padon úgy, hogy fel kellett a lábukat is tenni, majd a másik padot felfordította az óvónéni és a karjukat széttárva kellett egyensúlyozni. Titusz nagyon szereti ezeket a feladatokat, de a mesélésüket még inkább. Az egész történethez még mindenképpen el kellett mondania, hogy Zsombor annyira rossz volt, hogy végül beküldte Ilonka néni a csoportszobába. Az ilyen eseteket mindig nagyon komolyan meséli, vele még soha nem fordult elő hasonló és ezt az óvónénik is megerősítették már több ízben mikor rákérdeztem, azaz: áááá Titusz, ő nem rosszalkodik. (meglátjuk meddig:-)

Napokban eléggé felmelegedett az idő, elolvadt a hó és megfigyeltük, hogy a kertben elkezdett rügyezni az orgona bokor. Erre Titusz persze állítja, hogy akkor már tavasz van, hisz tavasszal rügyeznek a fák. Ma is így kezdte a mesét, hogy tavasz van, de Ilonka néni még észrevett egy kis havat az udvaron, gyorsan szólt is a dadusnak, hogy hozza be és nézzék meg mi történik vele. Kadosa azt mondta homok lesz, Kende, hogy bármi lehet, Máté szerint víz, Titusz szerint pedig jég. Többi gyerek nem nyilatkozott. Pontosan megtudtam a mesélés alatt, hogy hová és milyen edénybe helyezték a havat, majd vártak és először jég lett, majd víz a hóból és így kiderült, hogy Máté és Titusz mondtak jót. Roppant büszke volt magára. Azért megkérdeztem miért nem vizet mondott, hisz pont múlt héten hoztunk be mi is havat megnézni mi történik vele és víz lett. De totál logikusan felvilágosított, hogy mi akkor vizet engedtünk rá (és valóban a mosdóba tettem, kinyitottam a csapot és néztük ahogy elolvad. azt hittem így látványosabb és ráadásul Timur is figyelte, így biztonságosabb is volt. most meg kiderült, hogy kissé félrevezettem Tituszt...)

Egyébként pedig farsangra készülnek, ahol - egyelőre - pillangó szeretne lenni.

 

 

 

2010 betegséggel zárult, az új év viszont egészségesen, de totál elkényeztetetten kezdődött. Legalábbis egyelőre más magyarázatot nem találunk a kialakult helyzetre.

Timur ezidáig imádott kimenni a levegőre, saját maga ült ki az előszobába a cipőjét felhúzni (legalábbis próbálkozott vele, ami min. 5 perces fix elfoglaltságot jelentett számára). Bár a hó,azaz főként annak érzete a kezein kissé megakasztotta ezt a dolgot, de azért azt semmiképpen nem mondanám, hogy utálta a levegőzést. Ehhez képest egy hete már azért is üvölt, ha öltöztetni akarjuk. benti cuccoknál nem, de ha kinti vastagabb nadrág vagy pulóver kerül elő, éktelen hangoskodásba kezd. Kint meg totál kezelhetetlen:-( nem hajlandó elindulni, addig visít, amíg valaki fel nem veszi. Néztük hátha kicsi a cipő, de nem. Lábujjain a körmeit is ellenőriztük, de nem. Próbáltam már, hogy ott hagyom majdcsak utánam jön, de nem jött. áll és visít...úgyhogy tegnap előszedtem a hónapok óta szekrényben álló kis esernyőkocsit, mivel én a nagy pocakommal már nem bírom cipelni. Azóta elégedetten üldögél a kocsiban és szó nélkül várja pl. amíg Titusz öltözködik az oviban.

Másik téma az alvás: mindezidáig ebéd után is és este is csak szóba kellett hozni az alvást, már futott is az ágyhoz és várta, hogy betegyük, majd rögtön el is aludt. Múlt hétvégén ebéd után Szabi fél órát próbálkozott vele, hogy letegye majd feladta és mellettünk aludt el az ágyban (eddig soha nem bírt ott aludni, bár tény, hogy hajnalban ha korán kel olykor odavesszük). Majd este szintén hiszti, éjjel felébredt és mint aki kialudta magát mutogatott a nappali felé, hogy hozzuk ki és hammi, azaz mielőbb kér valami joghurtot, krémtúrót a hűtőből. Na persze...első éjjel még jó sok ringatás, mászkálás után elaludt, de második éjjel már nem. Úgyhogy maradt a sírni hagyás, egymást követő két éjszaka is több, mint fél óra kellett, hogy elaludjon újra. S bár azóta nem kel fel éjszaka, de este még mindig pár mp sírás van alvás előtt.

Reméljük csak arról van szó mindkét esetben, hogy a hosszan tartó betegség, láz alatt túl sok figyelmet, kényeztetést kapott és most nem akarja hirtelen feladni ezt a jól bevált rendszert. meglátjuk...

Immár mondhatni hagyományosan karácsonyra kapnak nevet a fiaink, így most sem volt másként: karácsony másnapján döntöttünk harmadik fiunk Artúr lesz. Mondtuk is Titusznak, aki pár perc gondolkodás után közölte, hogy jó rendben, de ő inkább akkor gombócnak hívja majd. Kellett kb. 2 nap, mire rájöttem, hogy Gombóc Artúr miatt:-)

Ma voltam UH-on, Artúr jól van és nevéhez híven kis gombóc, immár 1,8 kg körül van. Az UH-ot végző doktornő roppant lelkes volt,  hogy micsoda helyes kiskrakek és hogy szerintem hasonlít-e valakire. Na jó kérdés, nyilván valakire igen, de én még születés után sem tudom rögvest megmondani egy gyerekről se, hogy milyen vonások vannak, szerintem leginkább minden gyerek egyforma az UH felvételeken. Lényeg, hogy kérdezte a bébi nevét is és miután megmondtam először Artúr Király jutott eszébe, mint nekem is. Mikor aztán elmeséltem neki Titusz első reakcióját, kiderült hogy legjobb barátnője volt általánosban Sajdik Ferenc lánya, akiről Picur figuráját mintázta Pompom meséiben.

Ithhon Titusz rögön látni szerette volna Artúrról készült képeket és mint minden nap, most is nagyon bújt a pocakomhoz és becézgette. Erre Timur is odajött hozzám, megnézte a fotót és most először rögtön mondta, hogy Artúr:-) Aztán mutatott a pocakomra, miszerint ott a baba.

Alig 2 hónap már csak...

Ünnepek alatt megküzdöttünk a betegségekkel, de mivel Timurnak az év első napján már nem volt láza, optimistán indultunk neki az elkövetkezendő hétnek. Hétfő reggel Titusz felöltözve, minden cucca összekészítve az oviba (haza kellett hozni az ágyneműit kimosni, meg minden váltócuccát is elhoztuk), erre a kanapénál elkezdett visítani, majd odarohant hozzám és hányt egy szép termetes adagot, amiben a reggel elfogyasztott meggyes joghurt köszönt vissza:-( Így a hétfőnk diétával, majd délután hasmenéssel telt. Azért felhívtam az óvónénit, hogy mit szokás névnapra, hátha sikerül kedden mégis eljutni, hisz Titusz nagyon készült már (érthető, majd egy hete nem kapott ajándékot:-)).

Kedden minden rendben, Titusznak visszatért az étvágya, menetre kész:-) Bementünk a Sparba bevásárolni az előző napi instrukcióknak megfelelően: rágcsálnivaló, kis édesség, üdítő. A kekszeknél kérdezem Tituszt, mit vegyünk? Hát neki mindegy, nem szereti ezeket (és ez így is van, mivel inkább a sós kajákat szereti, ezért ropit vettünk a legnagyobb zacsival - bár arról is elég neki a sót lenyalogatni, amihez nem túl jók a mai ropik, mert alig-alig találni olyat, amin valóban van egész só). Kekszeknél tovább próbálkoztam, hogy mégis akkor a csoportban a többi gyerek mit szeret, mire a válasz: óó azok mindent megesznek, jól betolják az arcukba:-) (kitől tanulhat ez a gyerek beszélni?:)). Ok sikeresen bevásároltunk, irány az ovi. puszipuszi, érezd jól magad..

Délután megyek érte, lelkesen mutatja, hogy kapott az óvónéniktől ajándékot a névnapjára (egy kis fa csipesz, amire ragasztottak papírból kis virágot. Titusz még azt is megmutatta, hogy van virágpor is a közepén, ez a kedvenc része az egész ajndékon:-). Kezdünk öltözni, erre mondja, hogy csak az a baj, hogy a ropit nem is látta és nem kapott belőle...hm?? nem mintha összedőlne a világ, de végülis neki van névnapja, azért vittünk nasit ebéd utánra, hogy legyen kis "buli" , köszöntés, mert ugyebár egyébként is így szokták. Így aztán megkérdeztem az óvónénit. Mire Ő, hogy hát tényleg ott van a szekrényben, mert ma volt gyümölcsnap is, meg aztán kaptak némi kekszet...na kösz. Csalódott vagyok a rendszer miatt, de legközelebb újra próbálkozunk és mindent szép alaposan elmondok...Szoknom kell még ezt az intézményesített életet:-(

Azért álljon itt egy ovis emlék még karácsonyról, Titusz Danika barátjával

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | Következő
twitteriwiwfb

Blog info

Hétköznapi ünnepnapok
img

Gyermekek

Bence Titusz
child_149
11 éves, 7 hónapos, 3 hetes
100 cm, 16000 g
Bence Timur
child_150
9 éves, 6 hónapos, 2 hetes, 2 napos
85 cm, 13000 g
Bence Artúr
child_154
7 éves, 8 hónapos, 1 hetes, 3 napos
59 cm, 6000 g
Albert
child_180
3 éves, 6 hónapos, 2 hetes, 3 napos
Fejlődés »

Bejegyzéscímkék

alvás (1) antibiotikum (1) aranyköpés (1) artúr (6) beszéd (1) betegség (3) előadás (1) farsang (2) fejátmérő (1) fejkörfogat (1) fejlődés (1) feleség (1) fog (1) fül (1) fűszer (1) járás (1) játék (2) jelmez (2) karacsony (1) magasság (2) mozgás (1) nátha (1) orvos (1) ovi (1) róka (1) súly (1) szobatisztaság (1) szopi (1) szülinap (1) talpméret (1) timur (6) titusz (5) történet (1)