Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Pár héttel ezelőtt mondtam egy barárnőmnek, hogy 1,5-2 év között mennyit küzdöttünk Titusz betegségeivel, az egész tél a nátháról, lázról és fülgyulladásról szólt. Ehhez képest Timur szinte soha nem beteg...hát meg kell mondjam bármennyire is butaság (avagy egyesek szerint pont nem) a babona, mostantól komolyan megfontolom mit mondok!!
Karácsonykor kezdődött, Timur fájlalta a hasát, de ezt már írtam korábban...kapott antibiót, de ennek ellenére nem ment le a láza, durván 4 óránként a lázcsillapító ellenére 39 magasságában mozgott.

Dec. 28. - délutánra sikerült nagy nehezen pisit gyújtenünk, így másnap reggel ezzel mentünk a rendelőbe. Vizsgálat során semmi különöset nem lehetett felfedezni, ami ilyen tartós és magas lázat indokolna, ezért kaptunk beutalót laborba, mellkas röntgenre és fül-orr-gégére. Délre sikerült is mindent elintézni, úgyhogy gyerekek haza aludni, én pedig vissza a leletekkel. A gyanú a röntgen alapján beigazolódni látszik, azaz kezdődő tüdőgyulladás, ami bakteriális eredetű lehet - pont ez okozhatta a korábbi hasi fájdalmat is és mivel még nem elhatalmasodott, sima fonendoszkópos vizsgálattal nem is hallható a tüdőben. A korábban kapott Amoxicillin antibiotikum helyett kaptunk egy Klacid nevűt, ami célirányosan ezt a baktériumtörzset támadja, viszont sokkal erősebb és rossz az íze is. Doktornő eléggé aggódott rajta, hogy sikerül-e hányás nélkül beadnunk. Valamint kapott erősebb lázcsillapítót, így megkezdhettük a kezelés következő fázisát. Hát meg kell mondjam az előző antibiotikum ugyan nem hatott, de Timur legalább olykor jobban volt, azaz mikor kis időre lement a láza, előbújt a kis gézengúz fiúcska. Ez az új antibiotikum viszont totál kiütötte szegényt, egyfolytában nyafog, semmi nem jó, folyton kézben akar lenni és ugyan nem hányt és másnapra a láza is csökkenni tűnt, a kedélyállapota, étvágya sokkal rosszabb, sőt inni is alig akart.

2010. utolsó napján kellett visszamennünk kontrollra, doktornő továbbra sem hall semmit a tüdejében, azt látja, hogy levert és nagyon nyűgös, de ez simán lehet az antibiotikumtól. A röntgenen látott eltérés a tüdejében pedig ezek szerint nem tüdőgyulladásra utalt, hanem ismét hörgőgyulladás. Írt fel egy újabb bélregenerálót, sokat kell orrot szívni és mivel a fülében is kezd váladékpangás lenni, emellé még fülcsepp is társul. Hétfőn, azaz jövőre 2011. január 3-án telefonálunk.

Timur annyira édes egyébként a füle miatt, mivel viszket neki, sokszor dörzsöli az ujjával, de mivel nyilván nem elég hatékony, fogja az én kezemet is és mutatja, hogy vakargassam meg neki belül:-)

Közben Szabi is antibiotikumot kap, így ő sincs a toppon, Titusz pedig több játékot, foglalkozást igényelne, mint amit most nyújtani tudunk, úgyhogy elég fárasztó napok ezek. Titusz sokszor ölelgetné, puszilgatná kistestvérét, csak Timur most annyira nyűgös, hogy ezt sem díjazza túlzottan.

Tegnap program gyanánt kettesben elmentünk egy elő szilveszteri gyerek buliba, ahol Titusz kiélhette minden játékvágyát. Késő estig ment a tánc, volt torta, pezsgő (gyerek persze), meg pizza is. Délután 4-től este fél 10-ig tartott és Titusz természetesen kivárta a végét, amit én már nem bírtam, ezért cseréltünk Szabival és végül Ő hozta haza. Kocsiban hazafelé Titusz még másik bulit akart keresni, ahol folytatódhat a táncmulatság:-)

Ma pedig délelőtt eljött Tituszért Pestről Mama és Papa, így ismét egész napos játék kezdődhet. Terv szerint ott tölti a szilvesztert, de itthon még kicsit ódzkodott ettől a megoldástól. Azért szerintem délutánra meggondolja magát:-)

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

A történet 2010.október 1-én kezdődött, mikoris az Őszi böngésző című könyvet nézegettük. Timur végül annyit ismételgetett pár szót, mire rájöttem, hogy következetesen ugyanazt használja bizonyos dologra, azaz az én értelmezésem alapján - beszél:-)

ezek:

paia - palinta, azaz hinta

ba - labda

pa - paci

Persze anyát, apát már pár héttel korábban is mondott, de eddig a többire azt hittük halandzsa. Aztán egyre több szóra ismertem rá:

trakta - traktor

kamé - kamion

pa - papagáj

November vége felé ismertem rá az órára, de arra a mai napig nem sikerült rájönnöm, hogy honnan nevezte el "dangának", illetve első szavai között volt és azóta is megmaradt a gagyli, mint csiga.

Ma viszont rájöttem végre, hogy a medvét (jeges és barna is) miért pont bandának mondja: igeeen, a panda miatt. de miért kellett nekem ehhez 2 hónap?:-))

Mostanra eljutottunk oda, hogy ha nem értjük mit mond, akkor elmagyarázza, megmutatja! Így tudtam meg azt is, hogy a kaja, az nem étel, hanem karácsonyfa!

Fogalmam sincs mikor lesz ebből értelmes beszéd, mindenesetre egyelőre nagyon élvezem ezt a kommunikációt, főleg hogy Timur ezekhez a szavakhoz úgy bólogat, mint aki teljes bizonyossággal meg van győződve a maga igazáról és márpedig ezeket pontosan így kell mondani. szval roppant vicces, persze rajtunk kívül nemigen érti meg más ember...

Azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy vannak értelmes szavai is, leginkább azok amik szükségesek a létfentartáshoz - mint az inni, enni, kaka

Tesóját Titunak hívja és ezt nagyon határozottan tudja mondani, főként ha el akarja küldeni valahonnan. Papa, Mama is megy és párszor már Pöte-nek is nevezte Pöttyös Mamát.

Néni-néni, bácsi viszont ci. Sok állatot is megnevez pl. stucc - strucc, kata - katica, kroko - krokodil, pingi - pingvin, iá - zsiráf,

 

hirtelen ennyi, majd kiegészítem...

Nagyon készültünk a karácsonyra, gyerekek közül főként Titusz természetesen, felnőttek közül pedig én, hogy minden tökéletes legyen - persze nem lett, de legalább nem rajtunk múlt

Kezdődtek az ünnepek azzal, hogy Szabi szabadsága első napján lerobbant, rossz közérzet, hőemelkedés, torokfájás.

23. - hagyományos Bence Család karácsony Judikánál (Szabi nagynénje), Titusz totál megszeppent az énekléstől és bár év közben rengeteget kellett énekelnünk a kedvéért Kis karácsonyt, Mennyből az angyalt, itt nem akart részt venni a közös éneklésben. Timur meg a szobába menet lefejelte az ágy karfáját, úgyhogy nála szóba se jött semmi mulatság. Azért a rengeteg ajándék meghozta az eredményt, mindketten remekül szórakoztak egész estig.


24. - délelőtt nekiláttam a maradék kaja készítésnek, pakolásnak...elvileg fiúk mindeközben jót játszottak volna. Volna, mivel Timur meglehetősen rosszul érezte magát. 2-3 napja fájlalta a hasát, de mivel csak pár alkalom volt, betudtuk egy kisebb szorulásnak. no de reggel kakilt rendesen (szokatlan módon biliben kívánta megejteni ezt a cselekedetet), már kezdett gyanús lenni és mivel 10-ig vagy ötször visított gyomrát markolászva, fel is hívtam a gyerekorvost. Persze roppantul örült nekem..tanács: görcsoldó, fájdalomcsillapító, bélfertőtlenítő..valószínűleg lesz belőle hasmenés, ha láz és nem kakil ügyelet, nehogy vakbél legyen, valamint figyeljük fáj-e pisi, hátha hólyaggyulladás. klassz :-( Fájdalomcsillapító és görcsoldó után semmi gondja, hurrá!

Alvásidőben feldíszítettük a fát az étkezőben és alárejtettük az ajándékokat is. Titusz persze korábban kelt, így jó kihívás volt bent tartani a szobában, mivel ébredés után nappali-joghurt menet van szinte mindig. aztán végre Timur is felkelt, akkor szépen felöltözködtünk, én kiosontam "kolompolni" egyet, majd vissza. Fiúk nagy szemmel néztek, hogy ki csöngetett, aztán azért hogyan került oda a fa és mik azok a hatalmas csomagok alatta. Elénekeltük a karácsonyi dalokat, miközben csillagszóróztunk is és jöhetett a lelkes bontogatás. Titusz nagyon örült a várva-várt markolós traktornak, rögtön ki is próbálta, Timur meg beült az utánfutóba. Kis csalódás volt, hogy a padlón nem ment könnyen a traktor kereke, de azért csak sikerült megoldani némi lábmunka és tologatás beiktatásával. Timur is örült a babakonyhának, de mindennél jobban érdekelték a karácsonyfa alső ágairól lelógó szaloncukrok. S bár késő estig játék volt a terv, egy percig sem bírták tovább, mint egy átlag napon, így hamar lefeküdtek aludni.

25. - Nagymamámhoz és Nővéremékhez mentünk. Mindenhol karácsonyfa, éneklés, sok ajándék, játék - nagyon élvezték. Titusz szinte sehol nem evett semmit, teljes izgalomban volt az újdonságok és a várva várt karácsony miatt, Timur viszont amit látott, azt meg is kóstolta. Szerencsére ezen a napon senki nem tűnt különösebben betegnek - bocsi, kivétel Szabi, aki néhány korty Jager ellenére is pocsékul érezte magát, fájt a torka, estére megint nagyon berekedt.

26. - végre nincs program, csak az itthoni játék! Erre Titusz hőemelkedés, szeme folyamatossan csípásodik, folyik az orra, bágyadt, semmihez nincs kedve. Szinte egész nap feküdt, hol a kanapén, hol a mi ágyunkban, hol a sajátjában. Timurnak is elkezdett folyni az orra, így hetek óta először ismét beüzemeltük a porszívót.

27. - Erre a  napra vártuk Pöttyös Mamát, Gyuri Papát és Judikát. Hatalmas hó esett, szuper lett volna kicsit kimenni is, de 9-re Timurnak 38,9 volt a láza és a szeme is elkezdett csipásodni, így kapott lázcsillapítót. Titusz sokkal jobban, mint előző nap csakhát én nem tudtam vele játszani mivel, Timur épp elaludni készült a karomban, totál forróságban. Ekkor megjöttek a vendégek, rögtön mindkét gyerek rohant és mutogatták az új játékokat és a fát. Timur láza kicsit lement, azért Nagypapa és Szabi elvitték a dokihoz. Bakteriális fertőzés, emiatt fájhatott a hasa is, de azért figyeljük a pisit továbbra is, hogyha fáj, vigyünk mintát. Kapott antibiotikumot, mire hazaértek nagyon nyűgös volt, így antibiotikum bevétele után rögtön le is feküdt aludni. Titusz eddig bírta ajándékok nélkül, úgyhogy éneklés, csillagszóró és ajándékbontás még ebéd előtt. Nagyon örült minden ajándéknak és mivel már nagy csúszásban voltunk a szokásos napirendhez képest, azt mondtam nem kell ebéd után aludnia. Ennek ellenére szinte semmit nem evett, az még továbbra is kérdés, hogy az izgalomtól avagy benne is bújkál valami.Ebéd közben Timur többször is megébredt, megint kapott lázcsillapítót és végül 4-ig aludt, ami azért nem rossz. Titusz még játszott kicsit és a korábbi megállapodás ellenére aztán mégis bement lepihenni. Rajtam kívül a felnőttek elkezdtek kártyázni, én meg füleltem és folyamatos motoszkálást hallottam, de mikor bekukucskáltam senkit nem láttam, így el sem mentem a szobájukig. Aztán egyszer Timurhoz be kellett mennem, mert nagyon sírt, Tituszt meg sehol nem láttam. Miután szóltam Szabinak, hogy nézze már meg hol van, kijött, hogy a mi szobánkban volt és gondolkodott. Szóval mégsem aludt! Olvasgatott, járkált és valami titokzatos dolgon gondolkodott, amit elfelejtett mire kijött hozzánk. Délután Timur végig 39 fokos lázzal küzdött, még hűtőfűrdőzni is kellett és estére azt is megtudhattuk immár 3 év után, hogy milyen az, ha egy gyerek nagyon, de nagyon nem akarja bevenni az antibiotikumot. Első próbálkozás csak kifolyt, másodikat kihányta, így a lázcsillapítót már meg se próbáltuk szájon át. Titusz próbálta szeretgetni a kis beteget, de sajna neki minden érintés csak nyűgösséget okozott. Mindketten hamar mentek aludni, én pedig reménykedem, hogy hatnak a gyógyik, Timur jobban lesz karácsony elmúltával és Titusz sem kapja el, valamint Szabinak is lesz a bő egy hét szabadság alatt legalább 1-2 egészséges napja, mivel mellékesen Ő még ma is nagyon cudarul érezte magát.

Mikor első kisfiam, Titusz megszületett, Szabitól (férjem és egyben gyermekeim atyja) kaptam egy kis füzetet, amibe beleírhattam a történéseket. Vezettem is rendesen, sőt utólag visszaolvasva nem csak rendesen, rendszeresen, de túlontúl részletesen is. Második kisfiam, Timur születése után ismét beszereztünk egy füzetet, amit kevésbé lelkiismeretesen, de vezettem jó pár hónapig. Aztán ahogy belerázódtunk a mindennapokba, volt egy kis lemaradás mindkét füzetben, majd ez a lemaradás szinte már behozhatatlanná vált. Ekkor merült fel bennem először, hogy egyszerűbb lenne, ha gépre vinném az információkat, ma már úgyis gyakrabban ülök le a számítógéphez, mint tollal, papírral az íróasztalhoz (kivétel a bevásárlólista). Ráadásul úgy 30. hete lakik a pocakomban még egy icuri fiú, akinek újabb füzetre lenne majdan szüksége.

Jó pár hónapja kezdtem felírni Titusz aranyköpéseit egy Word dokumentumba, amikor pedig a blog gondolata fogalmazódott meg bennem. Ezt erősítve tőlem függetlenül kedves ismerőseim is bíztattak.. Viszont egy nagyon megbízhatatlan számítógép volt csak a birtokomban, mellyel kínszenvedés volt minden mondat leírása, illetve elolvasása, így elnapoltam a dolgot..

éééés akkor 2010 karácsonyán kaptam egy cuki kis netbookot, ami kellő ösztönzést adott, hogy végre nekilássak

Fiaimról fiaimnak: nem a közeljövő, de talán ha a fiúk megnősülnek, gyermekeik születnek, érdeklődéssel olvassák, hasonlítják majd a feljegyzett adatokat, mint ahogy én is időnként elolvasom Szabi gyermekkoráról készült naplót.

Természetesen attól, hogy alapvetően fent leírtak miatt jött létre ez a blog, nagyon örülök bárkinek, aki oly kíváncsi mindennapjainkra, hogy elolvassa az irományaimat!

 

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Tegnap Titusz megkérdezte én mit kértem a Jézuskától. mondom nagyon-nagyon szeretnék egy jól működő számítógépet, de igazából bárminek örülök. Erre azt mondja szerinte a Jézuskának nincs csak játékszámítógépe, de ne aggódjak ha olyat kapok, majd azon is tudok mindenféléket dolgozni:-)))

Mondtam Szabinak, mire a válasz: na, akkor ez is meg van oldva. Így jártam:-)

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | Következő
twitteriwiwfb

Blog info

Hétköznapi ünnepnapok
img

Gyermekek

Bence Titusz
child_149
11 éves, 7 hónapos, 3 hetes
100 cm, 16000 g
Bence Timur
child_150
9 éves, 6 hónapos, 2 hetes, 2 napos
85 cm, 13000 g
Bence Artúr
child_154
7 éves, 8 hónapos, 1 hetes, 3 napos
59 cm, 6000 g
Albert
child_180
3 éves, 6 hónapos, 2 hetes, 3 napos
Fejlődés »

Bejegyzéscímkék

alvás (1) antibiotikum (1) aranyköpés (1) artúr (6) beszéd (1) betegség (3) előadás (1) farsang (2) fejátmérő (1) fejkörfogat (1) fejlődés (1) feleség (1) fog (1) fül (1) fűszer (1) járás (1) játék (2) jelmez (2) karacsony (1) magasság (2) mozgás (1) nátha (1) orvos (1) ovi (1) róka (1) súly (1) szobatisztaság (1) szopi (1) szülinap (1) talpméret (1) timur (6) titusz (5) történet (1)