Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Még Artúr születése előtt megbeszéltük, hogy az első hetet mind együtt töltjük. Se ovi, se családi napközi, se munka...

Az együtt töltött napok jobban sikerültek, mint ahogy azt valaha is elképzeltük volna. Titusz és Timur rengeteget játszottak, kertészkedtek Szabival, Artúr természetesen még szinte egész nap aludt, így nekem is jutott időm játszani, mesét olvasni. Voltunk együtt vásárolni is, Timur élvezhette, hogy végre fel tudom emelni és persze ki is használta ezt. Együtt is nagyon jókat játszottak, beszélgettek. Persze megvolt a kihagyhatatlan civakodás is, de annyi jó volt minden más, hogy ezekre már nem is emlékszünk..

Alvásilag minden a megszokott rendben ment, "nagyok" korán keltek (6 körül), Artúr pedig aludt minden nap 9-10-ig. Éjjel 2-3 szor kelt fel szopizni, de utána mindig vissza is aludt. Ebéd után mindannyian aludtunk együtt, ez is nagyon jól alakult. Ehhez azt a trükköt vetettem be, hogy amikor Artúr délelőtt elaludt, mindig világos volt a szobában és mikor az ebéd utáni alvás ideje következett és Titusz, Timur is mentek aludni, akkor besötétítettem nála (azaz a mi hálónkban) is. Persze alvásidőben még szopizott egyet, de a félhomályban fel sem merült, hogy ébresztő van, szopi és alvás tovább. Nagyon remélem, hogy ez a taktika bejön és a déli pihenőidőnk ily módon megmarad. Estére persze Artúr már kicsit elfáradt, nyűgösebb volt, de mivel Szabi is itthon volt és fiúk már jól eljátszanak egymással, egyáltalán nem vették zokon.

Este természetesen Artúr még változó időkben eszik, alszik de egész jól beilleszkedett a szokásos rutinba. 6 körül vacsi, aztán M2 esti mese (közben szócsata Titusz Timur között Sam-Thomas: ugyanis Timur nagyon várja minden este Thomast, de Sam a tűzoltó az első mese, amit nagyjából végig "dumálnak" ezzel a párbeszéddel: Sam-Thomas, Sam-Thomas...:-), fürdés és Artúr vagy ez alatt, vagy után szopi és alvás. Lényegében minden gyerek 8-ra fixen ágyban és általában álomban is.

Vasárnap Pöttyös Mama és Gyuri Papa is ellátogatott hozzánk és mivel remek idő volt, egész délelőtt a kertben játszottak, futkároztak a fiúk. Artúr szokás szerint aludt:-) Pöttyös Mama készített ünnepi dobokat, aminek negy sikere volt, aztán Titusz remek játékot talált ki, Gyuri Papa volt a boszorka, Timur hófehérke, Titusz pedig a hét törpe és így kergetőztek:-)

Hétfőn délelőtt Szabi áthozta Rumó Dédit, vele mesét olvastak, játszottak bent. Délután pedig Anitáék jöttek át, akkor éneklés volt a menő.

Szerencsésen hosszú hétvége is jutott nekünk, így csak ma kezdődött meg a majdan hagyományos hétköznapi élet. Szabi dolgozik, Titusz oviban és Timur is ment a családi napközibe. Vicces, hogy Timur mennyire várta már, ma pl. a ruhái láttán is az volt az első kérdése, hogy bölcsi lesz-e. És az igenlő válasz hallatán totálisan felpörögve rohant, hogy mihamarabb indulhassunk. Titusz már múlt héten emlegette az ovit, de ma mégsem volt túl lelkes, az oviban pedig első reakciója alapján nem is akart maradni. Aztán kijött Ilonka óvónéni, elkezdett beszélgetni vele és máris nem volt kérdés marad-e.

Mi itthon Artúrral, kihasználjuk a nyugit, befűtöttem jó alaposan a nappaliban és szellőztetjük a popsiját. Sajnos az elmúlt napokban a pelusban combhajlatnál kicsit "kikopott" a bőre, ami nem lehet túl kellemes, így ma pucérkodás van, hátha gyorsítja a javulást.

 

Titusz pár hónapos volt, mikor egy családi rendezvényen Sógorom Nagmamája megkérdezte, adunk-e a kisbabának csalót? Percekbe telt, mire rájöttem mit is szeretne megtudni, de azóta is nagyon tetszik a szóhasználat, milyen igaz és mennyire jellemzi a cumi funkcióját.

Titusznak adtunk, kb. egy hétig használta hébe-hóba. Emlékszem pl. az első kirándulásunk Gödöllőre, hazafelé az autóban végig cumizott és mivel a cumi az arcára simult, mire hazaértünk, úgy nézett ki, mint egy kis bohóc: nagyon pirosra szívta a szája körül a bőrét. De végül mint minden mást a cumit sem fogadta el anya ill. cici helyett/mellett. Őt nem lehetett becsapni. Ezután az autóban csak a végeérhetetlen "nád a házunk teteje" éneklés és mutogatás mellett maradt csendben. Ültem mellette és 20szor 30szor énekeltem egymás után...

Timurnak talán ha egyszer próbáltunk cumit adni, neki még annyira sem kellett. Viszont Ő elég hamar rájött, hogy a bal nagyujja pont mindig kéznél van és én is rájöttem, hogyan tudom Őt úgy fogni a karomban, hogy mindig el is érje, úgyhogy ezután bőszen szopizta az ujját. Ezt még mai nap is teszi, bár egyre kevesebbszer. Tökéletes vígasztaló!

Artúr hazaérkezésünk másnapján kezdett totál úgy keresni a szájával és nyüszögni, mint aki egész nap szopizni szeretne. Persze az ujja megtalálása még odébb van, ezért gondoltuk próbálkozzunk a cumival. Igen ám, de nem volt itthon egy cumink se, mert alapvetően nem terveztünk adni.Hogy miért? Hm, sokkal szívesebben kelek fel éjjel szoptatni, mint cumit visszaadni. Igen, tudom nem minden gyereknek kell egész alvásidőre a cumi, de ezt ki tudja előre. Mondjuk most mindegy is, mivel van itthon egy cumis lázmérőnk, amit megkapott Artúr és úgy másfél órát rögtön el is volt vele, sőt elaludt a hordozóban, ahová addig tettük, amíg szellőztettünk a szobákban. Úgy tűnt kell neki a cumi

 

 

 

 

 

Két nap múlva el is mentem beszerezni korosztályának megfelelő cumit. No persze, hogy nem kérte:-) De ez csak az első reakció volt, azóta időnként azért kell a cumi, így nincs nyüszögés amikor már fáradt, de még nem akarjuk letenni. Esti alváshoz nincs cumi - egyelőre..., de napközben többször beszundít rajta. Aztán meglátjuk, lehet Ő is csak pár fotó kedvéért cumizik.

Ma délelőtt meglátogatott minket a gyerekorvos. Még szerencse, hogy nem korábban jött, így legalább már voltak kérdéseim.

Először is természetesen tetszett neki a kis gombóc, bár sárgának minősítette (ami igaz, de nem kórosan, kétszer is vettek vért tőle a kórházban) és megállapította, hogy így már igazán lesz nyüzsgés nálunk a három fiúval.

Artúr épp aludt, így sajnos fel kellett ébresztenünk. Megnézte az alapokat, minden rendben. Azonban már hazajövetelkor észrevettem a bal halántékán egy kis csomót, ami mozog a fejbőre alatt, olyan kis inggomb nagyságban. Azt mondta egyértelműen nem képzelődök, ott van és egy nyirokcsomó, ami bedurrant (Timurnak is van ilyen a nyakán már jó ideje, csak kisebb még ennél is - doktornéni szerint csak az arányok miatt). Nos ez lehet egy átesett betegségtől - ami ugye nem volt - illetve jelezhet valami kialakulót, de egyelőre semmi kórosra nem gondolna belőle. Most figyeljük lesz-e esetleg nátha, vagy szemgyulladás. illetve, hogy a csomó marad-e ekkora méretű. Ha változna azonnal uh-n megnézetjük, ha nem, akkor a 6 hetes kontrollon elég, akkor úgyis van uh.

Másik furcsaság csak ma tűnt fel, hogy a szegycsont alja nagyon kiáll, nem is olyan mintha a szegycsonthoz tartozna, inkább egy kiálló külön csont darab. Ahogy megnézte látszott, hogy a mellkasa viszont beesett felette. Végigtapogatta, mindenhol összenőtt a csont, szépen ki lehet tapogatni a bordákat. Ezt susztermellnek nevezik és általában akkor fordul elő, ha volt ilyen korábban a családban (erről mondjuk nem tudunk). Egyelőre ezzel sem kell foglalkozni, majd ahogy nő figyelni kell, hogy a tüdőnek lesz-e elég hely, azaz az izmok, hát erősödésével megfelelően egyenesedik-e a teste és esetleg később erősítő torna is kellhet. Most a sírás rá a legjobb terápia - köszi, mondjuk ez egyelőre nem jellemző és emiatt nem is szoktatjuk rá.

2 hét múlva elsétálunk ellenőrzésre, reméljük addig nem kell jelentkeznünk.

Csütörtök hajnalban mentünk be a kórházba és Anita jött át segíteni, azaz zökkenőmentes reggelt biztosítani Titusznak és Timurnak. Fiúk szokás szerint korán keltek és kellőképpen meglepődtek, de minden különösebb reklamálás nélkül bújtak még be Anitával az ágyba. Tituszt felkészítettük erre a lehetőségre, Timur pedig alapvetően Tituszt figyeli a furcsa vagy idegen helyzetekben és ha a nagytesó nyugodt marad, akkor ő is hasonlóan tesz.

Mivel Artúr érkezésének hírét ovi/bölcsibe menet után küldtük csak meg, így délután Szabitól értesültek a hírről. Titusznak mesélte Szabi az oviban és fényképeket is mutatott, amit az összes kis csoporttárs örömmel nézegetett, Titusz pedig büszke volt az új tesóra. Ez volt az első reakció..

Titusz következő reakciójához mesélnem kell: Szabi is és így mindkét fiú imádják a spagettit, bármikor bármennyit meg tudnának belőle enni. Én különösebben nem szeretem, ezért nem is szívesen csinálom. Titusz már jó ideje mindennap elmondta, hogy spagettit szeretne vacsorázni, mire egyszer azt találtam válaszolni, hogy majd mikor kórházban leszek, mert Artúr megszületik, Apával annyi spagettit esznek, amennyit akarnak. No és az oviban, miközben öltözködtek egy anyuka kérdezi, hogy hallja megszületett a kistesó. Erre Titusz odafordult Szabihoz és ujjongva kérdezte: akkor spagetti lesz a vacsora?:-))

Timur egyelőre nem igazán foglalkozott a témával, hisz ő még nem sokat fogott fel belőle - egészen addig amíg meg nem látta

Vasárnap érkeztünk haza, de épp alvásidő volt, így levetkőztünk, Artúrt kivettem a hordozóból, majd leültem vele a kanapéra. Titusz ekkor ébredt, odarohant hozzám és nagy csodálkozva nézte Artúrt - is és leginkább a hasamat igyekezett ellenőrizni, gondolom biztosra szeretett volna menni, hogy onnan került elő ez a gyerek:-) Hamarosan felkelt Timur is és Anyaanya Artúrartúr kiáltozásokkal jött hozzánk. Először megszeppenve álltak, majd Titusz elkezdte simogatni Artúrt, Timur nézte nézte, de hát a nagytesó a példa, így ő is simogatta. Majd ugrált és futkosott, miközben kiabálta Artúrartúr:-)

Az egész délután Artúrról szólt, mikor letettem aludni 5 percenként mentek be megnézni, Titusz fogta a kezét, Timur pedig állt mellettük és nézte őket. Szopizás közben pedig Timur odajött, megfogta Artúr kezét és elkezdte húzni, miközben mondta neki: Artúr gyeje gyeje:-))

Az pedig valóban igaz lehet, hogy az idő a gyerekeknek nem ugyanannyi, mint nekünk. Titusz telefonon mindig megkérdezte, mikor jövök és örült is, természetesen Timur is, de amint itthon voltam már egyáltalán nem számított nekik, hogy mennyi időt töltöttem távol. Én pedig csak gyönyörködtem bennünk, nagyon hiányoztak! Timur igazi dumagép lett ez alatt a 3 nap alatt, sokkal több mindent, azaz mindent mond. Titusz pedig érzékenyebb, mint valaha.

Este mindhárman szinte egyszerre mentek aludni

Már hetek óta jósló fájásaim voltak, így minden este úgy feküdtem le, hogy mi van ha ma éjjel kell mennünk a kórházba. Fiúktól magam részéről érzelmes búcsút vettem, de igyekeztem ezt nem érzékeltetni velük. Azért Tituszt eléggé megviselte ez a pár várakozással teli hét. Mindenesetre egyben ez volt legnagyobb félelmem is, főként amiatt, hogy időben tudunk-e segítséget hívni és reggel mit is szólnak, ha nem vagyunk itt.

Mint kiderült jogos volt a rákészülés:

2011.03.03. hajnali 2.44-kor felriadtam álmomból, ami arról szólt, hogy fájásaim vannak és menni kell a kórházba, hívtam a dokimat, aki nem akart bejönni (előző nap ilyesmiről beszélgettünk barátnőmmel…). Néztem az órát és közben rájöttem, hogy az álom fájás része valóság, úgyhogy elkezdtem mérni az időt. 12 perc, 10, majd 5 – semmi átmenet. Kimentem - mondván a jósló mozgásra, zuhanyra múlik – kipakoltam, bepakoltam a mosogatógépet, lezuhanyoztam. Fixen 5, de inkább 4 percek és úgy 1 percig tartó igen intenzív fájások. fél4-kor keltettem Szabit, hogy menjen melegítse az autót (este havazott, ami meg is maradt, de szerencsére lapátolni azért nem kellett). Amíg összeszedte magát vártam, fájások erősödtek, úgyhogy felhívtam Anitát, hogy jönnie kellene. Amíg Szabi átment érte, én összekészítettem a fiúk reggeli ruháját, külön kiraktam a kinti cuccokat, hogy ne kelljen majd keresgetniük. Fájások 3 percesek és erősödtek, mire jöttek, úgyhogy negyed 5-kor bepattantunk (ugyan magam részéről inkább vonszoltam a nagy hasam, miközben fájtam is rendesen) az autóba és irány a kórház. 5-re bent voltunk, megvizsgáltak 3 ujjnyi, negyed 6-kor szülőszoba. Közben hívtam az orvosomat, aki el is indult és úgy 6 körül ért be. Addig rákötöttek a ctg-re, mindenféle papírokat irattak alá, kérdeztek fontos dolgokat..pl. pont fájás közepette, hogy a férjem hány éves. Hát mondom én ezt most ki nem tudom számolni, azt se tudom milyen évet írunk. Kiabáltam Szabinak, aki épp a mosdóban volt, hogy mondja meg hány éves, mire a kérdező elképedt, hogy nem tudom. Szabi szerint csak a beszámíthatóságomat akarta felmérni, de egyáltalán nem vicces intenzív fájás közben tereferét folytatni, leginkább semmit nem kellemes akkor csinálni. Ezek után a szülésznő átültetett egy labdára, hogy könnyebben jöjjön lejjebb a baba, mert a tágulás ellenére nem nagyon akart igazán beilleszkedni. Majd fel az ágyra megint, közben megérkezett az orvosom, aki rögtön meg is vizsgált. Persze ez kellemetlen volt és közben még a magzatvíz is elfolyt, de szép tiszta, így legalább megbizonyosodhattunk, hogy a gyanúm, miszerint 2-3 napja szivárog a magzatvíz, nem volt igaz.

Szabi végig mellettem volt és ügyesen nyomta és egyben melegítette a derekam, ami nagyon jól esett. Próbálkozott, hogy mást is tegyen, de csak ez volt, amiben segíteni tudott. Aztán jó sok idő után tett egy gyenge próbálkozást, hogy akkor most felállna és megmozgatná a kezét, mert nagyon zsibbad, de valószínűleg kellő határozottsággal tiltakoztam épp egy fájás közepette, mivel ott maradt ő is és a keze is, ezek után egészen a kitolásig, amikoris már a nyakamat tartotta.

Következő lépés, hogy ha érzem az ingert, akkor nyomjak. Nyomtam, gyenge – semmi nem történik. Ismét, ha igazán fájás van, nyomok – semmi. Doktornő úgy dönt a végére fájásgyenge lettem, oxitocin majd az segít. bekötötte a szülésznő az infúziót, hogy várunk kicsit, majd ez segít. Elfordult igazgatni vmit, dokim kiment, én meg érzem nyomnom kell. Megkérdeztem, ha mit tegyek? Erre azt mondja nyomjak, az csak előre viszi a dolgokat. Következő kérdésem, de ha kint a feje??? Odanéz, kiszól a doktornőnek jöjjön, ez az infúzió gyorsan hatott! Nosza, akkor még 2 tolófájás és igen, reggel 7.30-kor meg is született Artúr. Pár mp-ig kis lila volt, ahogy egy újszülötthöz illik, de szinte rögtön kivilágosodott és nyoma sem volt rajta a nagy munkának. Tényleg elmondhatjuk, hogy egy szép, formás kisbabánk született.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kötelező utómunkák befejeztével mellre is tettem (már előtte is lehetett volna, de a pólyától egyszerűen nem boldogultunk egymással) és lelkesen kezdett el szopizni. Én viszont közben egyre rosszabbul lettem, így vérnyomásmérés, ami rendben, úgyhogy infúzió. Emiatt a hagyományos 1 óra helyett 3 órát voltunk hármasban a szülőszobán, de legalább Szabi több időt tölthetett együtt legkisebb fiacskájával a vasárnapi találkozásig (az influenza miatt látogatási tilalom volt a kórházban). A kórházi napokat végig együtt tölröttük

 

message 1 hozzászólás Hozzászólok »
Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | Következő
twitteriwiwfb

Blog info

Hétköznapi ünnepnapok
img

Gyermekek

Bence Titusz
child_149
11 éves, 3 hónapos, 4 hetes
100 cm, 16000 g
Bence Timur
child_150
9 éves, 2 hónapos, 3 hetes, 2 napos
85 cm, 13000 g
Bence Artúr
child_154
7 éves, 4 hónapos, 2 hetes, 4 napos
59 cm, 6000 g
Albert
child_180
3 éves, 2 hónapos, 3 hetes, 3 napos
Fejlődés »

Bejegyzéscímkék

alvás (1) antibiotikum (1) aranyköpés (1) artúr (6) beszéd (1) betegség (3) előadás (1) farsang (2) fejátmérő (1) fejkörfogat (1) fejlődés (1) feleség (1) fog (1) fül (1) fűszer (1) járás (1) játék (2) jelmez (2) karacsony (1) magasság (2) mozgás (1) nátha (1) orvos (1) ovi (1) róka (1) súly (1) szobatisztaság (1) szopi (1) szülinap (1) talpméret (1) timur (6) titusz (5) történet (1)